Terézvárosi Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola és Szakiskola


OM azonosítója: 035481

Iskola
székhelye: 1064 Budapest, Szondi utca 41.


Telephelye(BETISZK): 1074 Budapest, Dohány utca 65. (Honlapjához kattints IDE!)

 
Központi telefonszám: 06-1-332-5771; 06-1-332-5772
Fax és üzenetrögzítős telefon: 06-1-332-1362
Tanári szoba: 103-as mellék
Igazgatói titkárság: 106-os mellék
Iskolatitkár: 107-es mellék
Igazgatóhelyettesi iroda: 108-as mellék
Könyvtár: 114-es mellék
Orvosi rendelő: 115-ös mellék
Pszichológus: 117-es mellék

E-mail: terezvaros@kersuli.hu

Honlap: www.kersuli.hu

Facebook oldal: Kattints IDE!




 
Nagyobb térképre váltás

Iskola rövid története:

Iskolánkat a Fővárosi Tanács 1979 augusztusában alapította Élelmiszerkereskedelmi Szakmunkásképző Iskola néven.

Az intézmény már akkor is ebben a két világháború között épült háromszintes épületben, a főváros legrégebbi kerületében kezdte meg működését. Az ideálisnak nem nevezhető tárgyi feltételek, a technikai felszereltség hiányosságai ellenére az iskola falai között hamarosan pezsgő élet bontakozott ki. Ebben jelentős szerepet játszott Bodrogi Pál igazgató személyiségével, sokrétű kapcsolatrendszerével, nyitott gondolkodásával, s az irányítása alatt álló viszonylag fiatal tantestület egységes pedagógiai szemléletével, a nevelési-oktatási folyamaton túlmutató hagyományteremtő kezdeményezéseivel. Iskolánkról rövid idő elteltével igen pozitív, egységes kép alakult ki. Ezt le lehetett mérni az iskolai élet, a diákság és a tanárok jó hangulatán, a nyugodt tantestületi értekezleteken és persze a külső visszajelzéseken, pl. önkormányzati, minisztériumi dicséretek, megfelelő munkakapcsolat az érdekképviseletekkel és gyakran szülői elismerések úgy is mint testvérek, rokonok, ismerősök beírattatása stb.

Az iskola tanulói sorában a főváros környékéről bejáró diákok (főként leányok) voltak többségben. A tantestület már az indulás, kísérlet évében is céltudatosan törekedett a „gyengébb alapokkal” rendelkező tanulók hátrányának leküzdésére, esetenként a szeretet-hiányból is fakadó érzelmi zavarok oldására. A szabadidő kulturált eltöltésének megszervezésével a Szondi utcai „házat” a tanulók második otthonává igyekeztek varázsolni.

1981. október 14. jelentős állomás az iskola életében. A fiatal, kétéves fennállása ellenére is szép eredményeket elért intézmény kilépett eddigi névtelenségéből. A MOM Szakasits Árpád Művelődési Központjában került sor az ünnepélyes iskolai névadó megtartására. Az iskola Rónai Sándor nevét vette fel. Az új művelődési, kulturális kezdeményezések az intézmény életét végigkísérő, színesítő tradíciókat alakítottak ki.

Az iskolai ünnepségek rendhagyó formában történő megrendezése mellett Iskola Múzeum nyílt, melynek színtere a feljárati lépcsőház és a folyosók voltak. A belépő rögtön a Rónai Múzeumba került, így azonnal tudhatta, ki az iskola névadója. Látható volt szobor, zászló, archív fotók sora, kitüntetések stb. – a kor szellemének megfelelően az azonosságkép kialakítását szolgálta. A múzeum további elemei már kevésbé voltak „politikailag” érintettek, így azok nagy része korszerűsítve, felújítva a mai napig megmaradhatott. Ez valódi „kereskedelmi múzeum” igazi „boltos” emlékekkel (piaci mérlegek, üvegek, pénzek…), könyvelési nyilvántartásokkal, századfordulós plakátokkal, képekkel. Értékét emeli, hogy a tanulók gyűjtőmunkája alapozta meg a múzeum anyagát.

1982 februárjában az intézmény vezetése megalapította a „Rónai Sándor-díjat”, ezzel egy újabb tanulókat, tanárokat eredményesebb munkára ösztönző hagyományt indított el. Az alapítással egyidejűleg a vezetés döntött a díj fokozatairól:

- tanulói

- pedagógusi-dolgozói

- „iskolán kívüli”

Döntött továbbá az odaítélés mechanizmusáról, illetve kritériumairól is. Minden tanév végén (a „Rónai-nap” vagy a Pedagógusnap keretében) került sor az ünnepélyes díjátadásra, az arra érdemes – példás magatartású és szorgalmú, eredményes tanulmányi munkát végző, az országos szakmai, illetve kulturális versenyeken helyezéseket elérő vagy a közösségi munkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó – diákoknak; az oktató-nevelő munkában jeleskedő tanároknak, illetve a pedagógiai munkát segítő dolgozóknak; az iskoláért, tanulóinkért sokat tevő külső támogatóknak. A „rónais” hagyományok közé tartozott a jelvény, melyen a stilizált Mercurius bot felső harmada látszik, a közösséghez való tartozást fejezte ki.

A tantestület magyartanárainak kezdeményezésére 1983-tól minden évben megrendezésre került a Rónai Szavalóverseny, ahová az iskolai selejtezőt követően meghívták a hasonló iskolatípusban tanulók versmondóit is. A verseny célja: a költészet iránti érdeklődés felkeltése, szépségeinek megismertetése és megszerettetése; a tanulók önművelésének segítése, általános műveltségük elmélyítése; fellépési, szereplési lehetőség biztosítása, az iskolához való kötődés erősítése. A verseny színvonalának emelése érdekében a zsűribe neves művészeket hívtak meg. Diákoknak, vendégeknek, tanároknak egyaránt nagy élményt jelentett a részvétel, amihez hozzájárult a helyszín varázsa, a könyvtárral összenyitott színházterem.

A szavalóverseny döntősei a két irodalmi színpad egyikének tagjává szegődtek, ahol már igényesebb kulturális és művészi munka résztvevői lehettek Bereznay Istvánné dr. és Pozsgay Györgyi tanárnők vezetése alatt.

Tanulóink eredményesen vettek részt a Péchy Blanka által alapított, Kazinczyról elnevezett „Szép magyar beszéd” versenyen. (Felkészítő munkájáért a magyar munkaközösség is Kazinczy-érmes lett 1982/83-ban).

Az iskola a kultúra fejlesztésében sem rekedt meg saját falai között. Szoros kapcsolatot alakítottak ki a KPVDSZ Eötvös utcai művelődési házával. Ez a Rónai számára az anyagi segítség mellett azt is jelentette, hogy a nagyobb rendezvényekre külső művészeket hívhatott meg, harmadéves tanulói megismerkedhettek a KPVDSZ hatalmas könyvtárával, klubjaival. Az irodalmi színpadok legtehetségesebb fiataljai előtt pedig megnyílt az út a Karinthy-színpad felé. A Rónai Klub az iskola alagsorában (a mai büfé helyén) működött. Tanulók, tanárok egyaránt igénybe vették. Fejlett klubélet bontakozott ki.

A „Diákélet” című iskolaújság – jó szolgálatot tett a tanórán kívüli művelődési, kulturális, szórakozási lehetőségek propagálásában; rendszeresen foglalkozott az iskola életével kapcsolatos kérdésekkel, történésekkel; műfordításokat, a tanulók saját verseit és számos érdekes, színes, hasznos információt közölt. A szakmai és kulturális versenyek helyezettjeivel interjút készítettek a szerkesztők, a diáksport eseményeiről, a született eredményekről is folyamatosan tudósítottak. Az Iskolarádió is a diákság rendelkezésére állt.

A tradíciók sorában meg kell említeni az 1983 óta minden nyáron megrendezésre kerülő Rónai Tábort. A speciális nomád életmódot és a demokratikus közösségi életet „próbáló” nyári táborozás közösségformáló ereje vitathatatlan. A kirándulások, túrák, közös játékok, az esti tábortűz megnyitja a gyerekeket és közel hozza őket egymáshoz, tanáraikhoz. A rónai táborosok közössége év közben is együtt kirándult és „bulizott” a klubban. Kötődésüket jól érzékelteti, hogy a már több éve végzettek is visszajárnak segíteni az előkészítésben és természetesen táborozni.

A rendszerváltást követő gazdasági-társadalmi változások hatására felerősödött a társadalomban – a már korábban is érzékelhető – értékválság. A múlt értékei megkérdőjeleződtek; az új értékrend kialakítása időt igénylő folyamat. Az oktatási intézmények vezetése számára kiemelt jelentőségű, halaszthatatlan feladat az intézmény oktatási-nevelési célrendszerének meghatározása – összhangban a társadalmi, gazdasági, oktatási követelményekkel –, a megfelelő képzési struktúra kialakítása.

A fentiek meghatározzák az iskola arculatát. Az új arculat kialakítása új szemléletet, tartalmi és formai változásokat követel. Ezen változások része a névváltoztatás is. Rónai Sándor kevésbé lehetett példakép az ifjúság számára. Az iskola vezetése a tantestülettel egyetértésben bölcsen döntött.

A rendszerváltás iskolánk számára is gyökeresen új helyzetet teremtett. A gazdasági szerkezetváltás, illetve a privatizáció során a szakmunkásképzést eddig anyagilag is támogató, tanulóinkat boltjaikban oktató és alkalmazó kereskedelmi nagyvállalatok szűntek meg, helyükbe a külföldi befektetők által felvásárolt és racionalizált, valamint a hazai magánvállalkozók által alapított kereskedelmi egységek léptek, amelyek már sokkal kisebb tanulói létszámot igényeltek.

A gyakorlati munkahelyek számának csökkenése mellett egyre kevesebb lett az oktatói kabinet is, a szakmai tananyagtartalom elavult. Tanáraink a napi szakirodalom tanulmányozása mellett rendszeresen továbbképzésben vettek részt. Legtöbb tanulónk a CBA-ÜZLETLÁNC boltjaiban (magánvállalkozók részvénytársasága) nyert elhelyezést, de sokan gyakorolnak, illetve dolgoznak külföldi tulajdonban lévő üzletekben is (pl.: BON-BON HEMINGWAY, ROTSCHILD, CSEMEGE JULIUS MEINL RT., PLUS ÉLELMISZER DISZKONT KFT., KAISER’S, SPAR MAGYARORSZÁG KFT.)

Ezek az üzletek, modern technikai berendezésekkel felszerelt bevásárló centrumok – megújult szakképzést igényelnek. Az új igényeknek 1989-től Tarné Szép Terézia igazgató irányításával egy új összetételű és szemléletű iskolavezetés igyekezett megfelelni. Fejlesztési elképzeléseik a társadalmi-gazdasági és oktatáspolitikai változásokkal összhangban alakultak.

Létre kellett hozni egy olyan új képzési formát, amely a szorgalmi idő alatt kevesebb gyakorlati foglalkozást igényel, jobban megfelel a szakoktatás iránt támasztott új társadalmi, szülői elvárásoknak, egyben kiindulópontjául szolgálhat egy hosszú távú iskolai szerkezetváltásnak.

1990-ben sor került az integrált kereskedelmi szakközépiskola indítására két osztállyal. A kísérlet célszerűségét egyrészt a menet közbeni szelekció lehetősége adta (a tanulók két évig szakközépiskolai alapozó képzésben vettek részt, majd a II. évfolyam végén szakmunkásvizsgát tettek, tanulmányi eredményük alapján képzésüket szakmunkás, illetve a legjobbak szakközépiskolai ágon folytathatták); másrészt lehetővé vált az érettségi megszerzését követően az 5. évfolyamon a technikusképzés bevezetése, amely a korszerű kereskedelmi ismereteken (marketing, reklám, számítógépes könyvelés stb.) túl nyelvi érettségit, illetve nyelvvizsgát is ad.

1991-ben iskolánk kezdeményezésére a Munkaügyi Minisztériummal és az NSZI-vel közösen hozzáláttunk a kereskedelmi szakmunkásképzés korszerűsítéséhez. Ennek eredményeként jött létre iskolánkban az élelmiszer- és vegyiáru-kereskedő szakma. Indításához szükséges tantervek, tankönyvek, gyakorlati képzési modulok kidolgozásában iskolánk szakmai és gyakorlati oktatói vettek részt.

A szakmunkásvizsgák színvonalának emelése céljából – tantestületi döntés alapján – 1991-ben bevezetésre kerültek a szintvizsgák. A mérés eredményeképpen érezhetően javult a szakmunkásvizsgák színvonala. A szakközépiskolai osztályokban miközben szokták a vizsgaszituációt, amellett hogy további tanulásukat is befolyásolják a tanév végi szintvizsgák, tudatos tréninget jelentenek az érettségi, illetve a technikus minősítő vizsgákhoz.

1991-ben iskolánk bekapcsolódott a munkaerőpiaci képzésbe is, saját kidolgozású ABC eladói oktatóprogram alapján. Erre a képzési formára csak a 16. életévüket betöltött tanulók jelentkezhettek és egy év alatt szerezhették meg képesítésüket.

1992-től a még szélesebb körű elhelyezkedést segítve a jobb képességű tanulók a pénztárgép-kezelői képesítést is megszerezhették az iskola saját oktatóprogramja alapján. Az intézmény biztosította számukra a szükséges gyakorlati képzést is.

1995-ben tanulói, illetve szülői kezdeményezésre az iskola vezetése megszervezte és elindította a szakmunkások szakközépiskolája intenzív nappali tagozatát – két éves képzési idővel. Ez az oktatási forma a hároméves szakmunkásképzésben részt vett, szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező tanulók számára biztosított továbbtanulási lehetőséget.

1996-tól a Szakképzési törvény előírásainak megfelelően részt vettünk az OKJ-ban szereplő élelmiszer- és vegyiáru-kereskedő, az ABC-eladó, és a hús- és hentesáru-eladó szakma központi programjának kidolgozásában.

1995-ben – összhangban az intézmény innovációs koncepciójával – sikerrel pályázott iskolánk a PHARE-támogatásra a kereskedelmi-marketing szakmacsoportban.

1996/97 tanévtől két osztály indítására kaptunk lehetőséget (50000 ECU támogatás mellett). Ezzel jelentős fejlesztési programba kerültünk be a számítógéppark terén.

1995-ben egy együttműködési megállapodás alapján, amely a KVIF és iskolánk között jött létre, beindult a négy féléves iskolarendszeren kívüli felsőfokú kereskedelmi menedzserképzés.

1996-ban tantestületünk szakmai tudásának elismeréseképpen a KVIF felkérésére konzorciumi tagként pályáztunk POST SEC 2000 PHARE pályázaton a felsőfokú akkreditált szakképzés meghonosítására.

A főiskola tanáraival közösen kidolgoztuk a Felsőfokú Kereskedelmi Szakmenedzser szakképzés tananyagtartalmát, melynek iskolarendszerű indítására két osztállyal, 1998 őszén került sor. A képzés jelentőségét az adta, hogy a hallgatók a felsőfokú szakmai végzettség megszerzése mellett, a tanult tananyagtartalom 30%-át kreditként magukkal vihették felsőfokú tanulmányaik folytatásakor. A képzés tárgyi feltételeinek megteremtésére OM pályázatán 14 000 000 Ft-ot nyertünk. A korszerű oktatóterem kialakítása az 1999/2000. tanév indítására elkészült.

Ugyancsak 1998 szeptemberében kezdtük az oktatást az informatika és kereskedelmi marketing szakmacsoportban – három osztály indításával (miután lehetőséget kaptunk a világbanki „B” projektbe való bekapcsolódásra).

A 2000/2001-es tanévben elindítottuk a két tannyelvű kereskedelmi marketing képzést. Kifutó képzési formaként a hagyományos szakmunkásképzés mellett megszűnt a beiskolázás a szakmunkások intenzív szakközépiskolájába is. Helyüket a világbanki képzési forma, valamint az iskolarendszerű felnőttképzés vette át. További profilszélesítés szerepel rövid, illetve középtávú céljaink között.

Az új vezetés 1989-től az intézmény új képzési struktúrájának kialakításával egyidejűleg az oktató-nevelőmunka tárgyi feltételeinek javítására, korszerűsítésére is nagy figyelmet fordított. Megkezdte az iskolaépület teljes felújítását, a víz és csatornarendszer, nyílászárók, elektromos hálózat cseréjét, az épület belső tatarozását és átalakítását, térfigyelő kamerarendszer kiépítését. A gyakorlóhelyeket az új magánmunkáltatókkal újjá kellett szervezni; tankabinetet, korszerű számítógépparkot, könyvtár és taneszköz fejlesztést végrehajtani, az idegen nyelv tanítását segítő programok támogatását stb. megoldani. Mára az iskola tárgyi feltételei jónak, korszerűnek mondhatók, csupán több tanteremre lenne szükség.

Az iskola vezetése, elsősorban igazgatója jól menedzseli az intézményt. Személyében és szemléletében szerencsésen ötvöződik a pedagógus, az oktatásirányító és a napjainkban különösen fontos közgazdász gondolkodás. Jól érzékelhető ez a fejlesztéshez szükséges anyagi erőforrások előteremtésénél, illetve azon törekvésén, amelynek lényege az a felismerés, hogy az intézmény képzési szerkezetének tökéletesítése folyamatos kell legyen, hogy megfeleljen a szolgáltató iskola követelményének, továbbá annak belátása, hogy ehhez, illetve az eredményes tevékenységhez szüksége van a jól képzett kollégák, a tantestület támogatására.

1996-ban az eredményes munkát végző tantestületben fogalmazódott meg az igény a még hatékonyabb munka végzése iránt. Ezért bekapcsolódtunk a minőségfejlesztési munkába. Az NSZI által pályázat útján rendelkezésre bocsátott EFQM modell alapján megtanultuk az önértékelési intézmény-minőségbiztosítási technikákat.

1998–99-ben kontrollként elvégeztük az Expanzió Bt-vel a TQM rendszerű értékelést, melynek eredménye garanciát ad az Európai Uniós minőségügyi normák elfogadtatására és bevezetésére.

2000-ben eredményes COM II. minőségfejlesztési program eredményeképpen kiépítésre került az intézmény minőségfejlesztési rendszere. A leszabályozott intézményi folyamatok átfogják a teljes működést.

2001–2002-ben csoportos pályázat keretében segítettük három XVI. kerületi általános iskola COM I. rendszerének kiépítését. Az eddigi tapasztalatok megkönnyítik a 2004-ben kidolgozandó intézményi minőségfejlesztési program elkészítését.